Október 21. Vendégségben Mariannál

Az ifi szeptemberi indulása óta most voltunk először látogatóban. Ez a megtiszteltetés Mariannt érte, vagyis ő vállalta, hogy meghívja egy kis vacsorára a csapatot. Természetesen mi voltunk igazából megtisztelve ezzel a befogadással. Kisebb késés után neki láttunk a vacsinak, aztán sort kerítettünk arra, amire sajnos csak ritkán jut idő: egy kicsit beszélni magunkról, örömökről és nehézségekről. Úgy érzem különösen az egyetemet kezdőkre kell gondolnunk imádságban, akiknek egyrészt most nagyon sok szakad a nyakukba, másrészt pedig egy kicsit elbizonytalanodnak, hogy tényleg ezt szeretnék-e csinálni, aminek most neki vágtak. (Megjegyzem Gergő, még 9 óra után is hajlandó volt bejönni az utolsó félórára!) (kal)