2010. február 18., csütörtök

2010. február, 17.

Mindenkinek üdvözlet!



A február 17-ei ifiről, csak annyit mondanék, hogy ma is annyian voltunk mint előzőhéten.

Amiről szolt az egész az pedig a szembe forgalom. Először is mindenki elmondta a saját magával szembekerülő dolgait, és az érzelmeit ezzel kapcsolatban. Azután elgondolkoztunk a velünk szembe folyó árról az iskolában vagy a munka helyen.

És Bogi a végén, kitért a Bibliában lévő négy vers részben lévő emberek küzdelmére a szembe jövő áradatukban, ezek pedig: az 1 Mózes versben az Ábrahám elhívatása, a Dániel könyvében a Dániel oroszlánok közé vettetésében, és még a Máté 12-ben, meg az Apostolok cselekedeteiben lévő embereknek. És végül imával és énekléssel fejezetükbe az alkalmat. Az ima pedig mindenki a másikért kellet hogy imádkozzon az szembe jövő dolgaiért.

További jó napot kívánok mindenkinek és Isten áldását az életetekre Elemér.

2010. február 14., vasárnap

"Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel" 1Tim 6,6

Egy cikk a Magyar Kurírban:
Mindenét eladja a milliomos
február 10. 15:08


Eladja majdnem ötmillió dollárt érő vagyonát egy osztrák milliomos, miután rájött, hogy pénze miatt lett boldogtalan.

A 47 éves üzletember eladja Audi A8-asát, hat vitorlázórepülőjét, alpesi luxusvilláját, provence-i parasztházát, a bennük lévő összes bútorral és berendezéssel együtt. “Az a cél, hogy semmim se maradjon, tényleg semmi. A pénz csak akadályozza a boldogságot" ­ nyilatkozott Rabeder a The Daily Telegraphnak. Az alpesi villából egy kis faházba vagy egy garzonlakásba szeretne költözni Innsbruck mellett, kb. 250 000 forintos havi járadékkal.

“Sokáig azt hittem, hogy a nagyobb gazdagság és a luxus automatikusan több boldogságot is jelent. Szegény családból származom, ahol az volt a szabály, hogy azért kell minél többet dolgoznunk, hogy több anyagi javat szerezzünk, és e szerint éltem hosszú évekig" ­ vallja Rabeder. Egy idő után azonban nőtt benne a belső feszültség: “Egyre többször hallottam belül: 'hagyd abba, amit csinálsz, a luxus hajszolását és a fogyasztást, és kezdd el az igazi életedet!' Azt éreztem, mintha rabszolgaként dolgoztam volna olyan dolgokért, amelyeket igazában nem is kívántam vagy nem volt szükségem rájuk."

Sokáig nem volt elég bátorsága, hogy feladja a kényelmes életet. A feleségével eltöltött hawaii nyaralás jelentette a fordulópontot. “Életem legsokkolóbb élménye volt, amikor rájöttem, milyen szörnyű, lelketlen, érzések nélküli ez az ötcsillagos életmód. Abban a három hétben annyi pénzt költöttünk, amennyit el lehet képzelni. De egész idő alatt az volt az érzésünk, hogy egyetlen valódi emberrel sem találkoztunk: mind csak szereplők voltak. A személyzet is csak szerepet játszott, barátságosak voltak, a vendégek pedig fontosnak érezhették magukat, de közben senki sem volt önmaga".

Rabeder úgy döntött, hogy a sorsra bízza, kié lesz a háza: 21.999 tombolaszelvényt adott el, egyenként kb. 26 000 forintért. Provence-i házát ügynök árulja. Az ezekből befolyó pénzt a feleségével együtt alapított segélyszervezetnek adja, amely Salvadorban, Hondurasban, Bolíviában, Peruban, Argentínában és Chilében működik. A szervezet úgy jött létre, hogy Rabeder 2004-ben eladta cégét, s ebből árvákat támogató projekteket indított be Latin-Amerikában. Ebből fejlődött egy új kezdeményezés, amely árván felnőtteknek, főleg vállalkozóknak nyújt mezőgazdasági képzést, s mikrohitelt ad nekik, hogy független termelők lehessenek.

Az üzletember azt mondta: amikor eldöntötte, hogy mindenét eladja, végre nem nehéznek, hanem már szabadnak érezte magát. Hozzátette: nem ítéli el azokat, akik nem tesznek úgy, ahogy ő. “Nincs jogom hozzá, hogy bárkinek tanácsot adjak. Csupán a szívemre és a lelkemre hallgattam."

Magyar Kurír

Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelőt talál. (Jn 10,9)

2010. február 11., csütörtök

2010, február 10.


Szevasztok olvasók!


Tegnap volt ismét újra ifi óra. Ezen az ifin, vacsiztunk és a vacsi után, jött az ismerkedő beszélgetés. Elmondott mindenki magáról valamit, és utána még egy szót is kellet mondanunk; ami ránk volt jellemző az elmúlt hónapban. Aztán még folyt a beszélgetés arról is, hogy mi lészen a téma a többi ifi alkalmon. A legtöbb példa a lazákból esett, amikor elmegyünk valahová, vagy meglátogatjuk az értelmileg fogyatékos gyerekeket, és programot szervezünk nekik. Végül is a Zsuzsi elvállalta a szerdai napot, és a Bogi pedig egy röhögős napot a keddi napon.


További jó időtöltés kívánok, Elemér.

2010. február 1., hétfő

December 17.

Helló!

Amit tudni kell a 2009-es, tavai ifiről az annyi hogy; énekléssel kezdtünk, és sok-sok csillagot és foltot vágtunk ki az azt követő vasárnapi alkalomra, amikor is színdarabot adtunk elő a gyerekeknek. Ezután még egy kis próba is folyt. A többire sajnos már nem emlékszem.

Üdv mindenkinek, Elemér.