Frigyes bácsi hozta el közénk azt az ószövetségi szakaszt, amelyről vasárnap fog szolgálni. A táncoló Dávid története, akit felesége, Mikál számonkér.
"14 Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, és látta, hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt, ezért szívből megvetette őt."
"20 Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az ÚR színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az ÚR népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az ÚR színe előtt! 22 És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz. 23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig." (2Sám 6.)
Egy ószövetségi történet, mégis újszövetségi tartalom: Jézus szavait "idézi" Dávid. Megrázó, hogy Dávidot a felesége "veszi elő", és megrázó, hogy Míkalnak aztán ezért nem lett gyermeke. (kal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése