Anna megszervezte nekünk, aztán kisebb módosítással el is indultunk, hogy lentről felfelé megmásszuk a szakadékot (Dömösről). Igazi őszi kiránduló napnak néztünk elébe. Egy valaki volt, aki fenékre ült, a nevét nem mondjuk meg ki (Nada). Sokat gyalogoltunk, útközben elhagytunk egy nyugdíjas csoportot, akik már feltehetően 3 napja úton voltak. A szakadékon átvezető út egyébként megújult, a korlát króm csövébe bele volt hegesztve, hogy 2006. Valamint jó kis létrák vezettek felfelé, nem kellett húzódzkodni, mint hajdanán. A lányok előre rohantak, a fiúk hátul lihegtek, Lacira mindig várni kellett. Peti 10 perc alatt úgy felöltözött, hogy egyből melege lett, így következett a vetkőzés. Utunk vége ködbe veszett. Így kavartunk be a Pilis Hotel kutyával őrzött parkolójába (no dog!), ahonnan kerítésen átmászva menekültünk, másztunk be Dobogókőre. Visszaidéztük ezzel györkönyi mászókás játékunkat (ld. lentebb!). Hazafelé innen ereszkedtünk le busszal Pomázra, ahol Peti majdnem ott ragadt, de nem. A HÉV végül beszállított a Szentlélekig. Ahol lélekben gazdagon, betelve a Lélekkel, lelkesen (még ragozzuk?) megérkeztünk, mind a 10-en. Tehát túléltük. Ja és a teázás. Nagyon-nagyon nehezen filmet választottunk, hogy alatta kiolvadjunk: Oscar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése