2006. december 4., hétfő

November 21. A feltámadásról (Márk 12,18-27)

Folytatva a Márk-sorozatot értünk el az evangélium azon állomására, mikor Jézus elé szaddoceusok (feltámadás-tagadók) érkeznek, konkrét kérdéssel előállván a mennybeli házasságbeli kapcsolatokról, egy Mózesi törvényre hivatkozva. A Mózesi törvényt megvizsgálva jutottunk arra, hogy az, az Izrael-beli családfők név-fenntartását segítette elő (ha egy apa gyermek nélkül huny el, feleségét vegye el a testvére). Felismervén Isten Mindenhatóságát, nem csupán saját életünkre levetítve érthetjük meg a feltámadás csodáját; Bibliai alapokon, személyes érzelembeli meggyőződéssel. (Szabó Mariann)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

csak két dolgot fűznék hozzá: ezt az ifit a mariann és a pipicz zsuzsi együtt tartották - köszi a vállalást, és csak bátran, szívesen vesszük máskor is!

a másik:
egy dologba azért hadd kötözködjek újra: már az ifin is rákérdeztem erre az "érzelembeli" szóra. mit értesz alatta pontosan? nem merjük azt mondani, hogy "hitbeli" mert az elvont, és nem divatos?

amikor wesley azt mondja, hogy ő a hiteles kereszténységben a "szív vallását" érti, akkor meggyőződésem szerint ő alapvetően nem az érzelem vallására gondol!

a "szív vallása" azt gondolom az a vallás, amelyben Jézus szeretete a teljes ember életét vezeti, irányítja. a Jézus-kapcsolat alapját elsősorban nem az érzelmeink jelentik, hanem a hitünk, a megtapasztalásaink. wesley a szív vallásáról azt mondja, hogy az "a szeretet által munkálkodó hit".

nem az érzelmek ellen akarok beszélni: az érzelmeket Isten ajándékozza, és a hitünkben elég sok érzés lehet (ld. rengeteg ifidalunkat) de az csak egy része az embernek. Isten a teljes embert megszólítja. és veszélyes tud lenni, ha Jézus-kapcsolatunk csak az érzelmeken alapul. de talán te sem ezt mondtad - csak a szűk helyen nehéz pontosan kifejteni véleményt...